Sajó Sándor: Olyan a szerelem…

Olyan a szerelem,
Mint a nap sugára,
Szép tavasztól átcsap
A hervasztó nyárba.

Fakadó virágot
Új életre hozza.
S hajh! A virulónak
Halálát okozza…
Költő vagyok.
Költő vagyok, az bíz’ ám!
Álmok álmodója;
Csókjait a múzsa rám
Mosolyogva szórja.

Nagy titok látogat,
Éjnek csöndje mellett,
Eszme, érzés, gondolat
Fényes szárnyra kelnek.

Szívem mélyén dalt terem
Az öröm, a bánat;
A barátság, szerelem
Hangot kér magának.

Örömeim a dalok
Szívem bús homályán:
Vigaszom, ha lankadok
A göröngyös pályán.

Nem vívják meg az eget,
Nem is az a vágyam;
Elég, hogyha engemet
Elringatnak lágyan.

Taposom a föld rögét.
Küzdelem a részem;
De a költés gyönyörét
Annál jobban érzem…

Óh, köszöntlek dalvilág!
Te édes, te drága!
Szívem vérén nőtt virág,
Vérem forrósága!

Nem kérdem, mi vagy nekem,
Áldás-e, vagy átok;
Álmaiddal lelkemen
Bolygom a világot.

Csak ti legyetek velem,
Édes, szende múzsák:
Hadd jöjjön a küzdelem,
Meg a nyomorúság…