Sajó Sándor: Reviczky Gyula

1889. július 11.

Egész életében küzdött és szenvedett.
Halni az embernek oly édes lehetett.

Óh, csak a költőnek fájt nagyon a végső:
Úgy dalolt volna még, – szólt a halál: késő!

Bilincsre vert vágyak, visszafojtott álmok
Hogy fájhattak neki, ti azt nem tudjátok.

Miket el nem zengett: bús, panaszos eszmék
Körüllengik sírva sírhalma keresztjét.

Bánatok embere, fájdalmak költője,
Mégis jobb teneked kint a temetőbe.

Költő, kinek fagyos közöny jutott részesül,
Szőhetsz álmot immár fényes dicsőségrül;

Ember, ki nem tudtál soha boldog lenni,
Óh, édesen fogsz te odalent – pihenni…