Móricz Zsigmond: Magvető

    - Azt kérdezted, hogy kerül bele Anonymus a magyar irodalomba?
    - Igen, eddig magyar irodalomnak csak a magyar nyelvű irodalmat tanultuk.
    - Na hát kifogjuk bővíteni a keretet. Volt idő, mikor még nem írtak magyarul, de akkor is magyarok éltek itt s magyarul gondolkodtak, cselekedtek és magyarul lelkesedtek. Anonymus latin szavakkal még magyarul beszélt is! Csak el kell olvasni, micsoda tiszta magyar észjárással mondja el a magyarok tetteit, az egész honfoglalást úgy meséli el, ahogy csak magyarul lehet mesélni. Folyamatosan, kövéren és kényelmesen. Mondja ő szegény, hogy nem illenék, hogy a parasztok csacska énekéből ismerjük meg a nemes magyar nemzet tetteit, de a végén úgy visszamenekül a csacska énekekbe, hogy öröm. Hüj de magyar, ahogy az evéseket és ivásokat megírja. Meg tudnám a magyar embert rajzolni magából Anonymusból, de persze csak azért, mert a magyar ma is az, aki akkor volt.
    Ilyen csekélységeken nem szabad fennakadni. Szent Adorján élete is magyar írás. Nemcsak azért, mert ez legalább már Mátyás-korabeli fordítás, hanem azért, mert olyan remekül van megírva ez a csodálatos mese, hogy aki ezt magyarra átültette latinból, a legnagyobb írásművészek közül való.
    Még Galeotto Marzion is meg lehet érezni, hogy magyar földön lakott, magyar kenyeret evett és magyar bort ivott. Nagyon magyaros, ahogy ő Mátyás királyt sok esetben meglátja.
    Nem is beszélek Csanád balladájáról, Aba Sámuel parasztforradalmáról, ezek a latin szövegek úgy tele vannak a magyar lélek pezsgésével, hogy szinte túlcsap.
    S amit elmondanak, az mind olyan, hogy azt ma is tudni kell. Mindig hiányzott nekem, hogy nem tudom elővenni azokat a hajdanvaló magyar vallomásokat. Nincsenek kéznél. Sajnos nem lehetett ebbe a kis könyvbe mindent felvenni, amit szerettem volna. Inkább csak ízelítő, hogy kapjon rá a magyar ifjúság erre a pompás italra: a magyar múlt érett és mély zamatú borára.
    Ha belekóstoltak, meg fogják keresni a többit is.
    Ennek a könyvnek az is célja, hogy hozzá szoktassa az olvasót ahhoz, hogy maga nézzen utána annak, amit meg akar ismerni. Nem könnyű dolog, de azért a régi magyar irodalom is hozzáférhető. Nehezebb elolvasni.
    A mai ifjúságnak akartam a kezébe adni a múltat.
    Ez az ifjúság ugyanis a jövőt ragadja meg. Nagyon szeretem ezt a mai ifjú generációt, más mint a mienk volt: reálisabb, céltudatosabb.
    Különös kedvencem a Bolyai Kollégium. Új fajta magyarok állanak ki a sírkra. Új értelmet jelent a régi szó: bajtárs.
    Új születik a Magyar Élet.
    Annál nagyobb szükség van rá, hogy a múltat ismerjük és arra állhassunk. Ezt az ezer évet éppen úgy ki kell használni, mint a termő talajt. Életünknek alapja a felhalmozott szellemi energia, ami a magyar irodalomban van.