Pilisi Pál: Alföldi ősz
A földeken egypár szekér halad
hazafelé az akácok alatt.
Borospincék kopott nádfödelén
halkan dúdol a részeg, őszi szél.
Az útszélen diólevél zörög,
eltévedve az akácok között.
Szőlő érik, duzzad a kadarka,
jókedv felel magányos dalomra.
Szüretre vár a prés, hordó, a csap,
öblítgetik már száradt torkukat.
A kis tanyák magányosan állnak,
nem felelnek zajos világnak.
Gémeskutak semmibe meredőn
álmodoznak a kihalt legelőn,
s álmuk tűnt délibáb felé oson
a végtelenbe vesző síkokon…
A földeken egypár szekér halad
hazafelé az akácok alatt…