Buda Ferenc: Ősz, Várni

Buda Ferenc:

Ősz

Vasveretű, deres éjszakába
szürkül a nyár fénylő-szép szakálla,
szorgos szelek zilálgatják széjjel,
s telehintik vakrozsdával, vérrel.

Gazt égetek, szél hordja a füstjét,
a lángok közt pattognak a tüskék.
Tűzre vetett száraz bokor lobog,
ágai közt sziszegő csillagok.

Sápad a nyár sárga levelekkel,
vérzik az ősz vörös levelekkel.
Gyöngeujjú gyermek-fagy fehérlik.

Gyökér nyúl a halottak szívéig.             

Buda Ferenc:

Várni

Várni várni várni
ablakot betenni
ablakot kitárni
álmatlan feküdni
hánykolódni törten
nyúlós éjjelen
míg az agygödörben
álomvíz terem
várni gyógyulásra
gyöngyhomlokú lázra
várni várni várni
egyhelybe alázva
várni hetek óta
nem-látott szemed
s minden virradóra
várni rengeteg
kőnehéz napoknak
perccé-porladását
tollként kavarognak
mellre hulló mázsák
várni forgolódva
míg fölkél a nap
vagy e kín-golyó a
föld széjjelszakad
tűz emészti össze
vagy történik bármi
jaj összekötözve
várni várni várni