Mikszáth Kálmán: Csalafinta a diák

Három jókedvű diákember, kószálás közben, az országút mellett egy parasztot vett észre, amint kordélya mellett aludt a füvön. Hamar készen voltak valami diákcsíny kitalálásával.
   Míg a gazda aludt, a szamarat kifogták a kordélyból, az egyik diák a szerszámot magára vette és beállt a szamár helyére. A másik kettő pedig a szamárral odébbállt.
   Észrevette ám a diák, hogy ébredezik a gazda. Erre nagy szomorúan fejét, kezét előre lógatta.
   - Hát téged milyen ördög hozott ide? – rémült rá a gazda.
   - Dehogy az ördög, kedves gazdám, – mondja szomorúan a diák. – Az apám haragudott meg rám s minthogy bűbájos ember, szamárrá változtatott. Most kitelt az időm s várom, kedves gazdám, hogy mit tesz velem.
   - Mit tegyek hát? – háborodott fel a gazda. – Nem vagyok én pogány! Menj Isten hírével haza. Hanem azt mondom, hogy az apáddal összeférj ám, mert megint szamárrá változtat!
   A diák nagy örömmel elfüstölt. A másik kettő pedig másnapa közeli vásárra vitte a szamarat s ott árulgatták. Oda tartott a paraszt is, hogy magának az elvarázsolt szamár helyébe egy másikat vegyen. Egyszer csak mit látott? Felismerte a maga szamarát a vásáron. Odament s fejcsóválva így szólt a jámbor füleshez:
   - Hát mégis újra összevesztél az apáddal? Na, én nem veszlek meg többször…!