Hunyadi János fiát királlyá koronázzák

– Délszláv történeti ének –

Magyar urak jó Budába, egybegyűlnek nagy tanácsba,
Magyar urak, bánok:
Hányja-veti a tanácsuk, hogy ki légyen a királyuk.
Misics István uraságra esik ekkor választásuk,
Úri választásuk.

A dolognak hírét hallja, mindent megtud János vajda,
Nyomban készül gyors útjára, pattan nyergelt paripára
Híres János vajda.

Vágtat méne jó urával, egyenesen Buda várnak.
Elkísérte gyors útjában édes fia, kis Mátyása,
Fia, kis Mátyása.

Paripája gyorsan ére a budai erősségbe,
Hol az urak lakomára egybegyűltek, ott leszálla,
Úri lakomára.

Adj’istennel jő hozzájuk jó vajdájuk, Magyar János,
És az urak valahányan tisztelettel felállának,
Magyar urak, bánok.

Őt ültetik díszes székre, lakománál asztalfőre,
És amikor végén járnak, úri ebéd lakomának,
Magyar urak, bánok,

Felkel és int, asztalt bontat jó vajdájuk, Magyar János,
Azután meg az uraknak emígy szólva halkan
János, jó vajdájok:

Ki az, akit énnélkülem királyságra kijelöltek?
Most az urak tisztelettel csendes hangon így feleltek,
Magyar urak, bánok:

– Misics István urasága emelkednék királyságra!
És most ismét Magyar János csendes hangon szól hozzájok,
János, jó vajdájok:

– Koronánkat ide kérem, hadd röpítsük a felhőkbe,
És figyeljük éberséggel, kinek száll le a fejére,
Jó magyar vezérek!

Azt emeljük királyságra, az lesz urunk jó Budába!
És az urak hajlongással hallgatnak a jó tanácsra,
Magyar urak, bánok:

Felröpítve koronájuk, magasra a levegőbe,
A korona leszálltában, íme, Mátyás fejét érte,
János fiát érte.

Ilyet látva, csodálkoznak, nem tetszik ez bizony soknak,
S egyik-másik bátorsággal szól ily szókkal a vajdának,
Magyar urak szólnak:

– Nem ruházzuk tireátok az országot, királyságot!
Ilyen szókra az uraknak ígyen felel János vajda,
Híres János vajda:

– Nem azért jött kis Mátyásom, hogy ő légyen a királytok,
Azért jött el kis Mátyásom, paripámra kell vigyázzon,
Kis faim, Mátyásom.

Nem sok idő telt azóta, s Magyar János ismét szóla:
– Koronánkat ide kérem, hadd röpítsem a felhőkbe,
Jó magyar vezérek.

És figyeljük éberséggel, kinek száll le a fejére!
Azt emeljük királyságra, az lesz jó urunk Budába!
Magyar urak, bánok!

S a korona leszálltában, szálla ismét kis Mátyásra.
És az urak valahányan üdvözlik a királyságban,
Mátyást királyságban.

Ám egyikük megtagadja: atyja maga, János vajda,
A koronát ő leveszi Mátyás fürtös szép fejéről,
Mátyás szép fejéről.

Édes fiát szólítgatja, a jobb kezét megragadja,
S a budai palotából kivezeti, kizáratja,
Mátyást kizáratja.

És kezd szólni ily szavakkal Magyar János az uraknak:
– Koronánkat harmadízben röpítsük fel a felhőkbe,
Jó magyar vezérek!

És figyeljük éberséggel, kinek száll le a fejére!
Azt emeljük királyságra, az lesz jó urunk Budába!
Híres magyar bánok!

S koronájuk harmadízben felröpítik a felhőkbe,
Ott, hol állt a palotájuk, szállton-szállt a koronájuk,
Magyar koronájuk.

Elröpült és le se szállott a budai palotában!
Szállton-szállott, amíg végre leszállt Mátyás szép fejére.
Mátyás szép fejére!

Most az urak valahányan üdvözlik a királyságban,
Most már meg nem tagadhatta jó atyja se, János vajda,
Mátyás édesatyja.

Nyomban meg is koronázta a tanács ott Budavárba!