Rónay György: Hideg május, alkonyat

Görgeti kései vad
hófelhőit az ég.
Fázva leejtik az ágak
szirmaikat.

Még egy percig a csúcs
rőtje ragyog.
Láng lobban, s lezuhannak
a torlaszok.

Horkan a szél, viszi széjjel
a pernyét.
Most születik meg a völgyben
az éjjel.

Kúszva tenyészik, falja
sorra a fákat.
De itt csupa dal még minden
bokor alja.

Nászra hívja a párja
a fülemülét,
s fölöttük zúg a fenyves
orgonája.