Rajka Teréz költő

Nagyon keveset tudunk az 1843-ban Kolozsvárott született Rajka Terézről, például születésnapjának pontos dátumát sem. Bemutatására azért került mégis sor, hisz ennek a korszakban kevés nő írt [előtte Szendrey Júlia, utána Czóbel Minka] fellelhető és kiadott verseket Magyarországon. Warga Lajos sárospataki hittanárhoz ment férjhez 25 évesen 1868-ban. Házasságukból gyermek nem született, kérdéses az is, hogy mennyire volt boldog, mert az otthon maradottakhoz írt verse nem egy boldog és szerelmes fiatalasszonyt mutat.

Rokonaimnak emlékül

  – Marosvásárhelyt –

Hova régen vágytam, s hol régóta varnak,
Végre megérkeztem szeretteim körébe;
Kicsinyje es nagyja ölelő kart tarnak.
Melyiknek boruljak hamarabb ölébe ?
Egyformán szeretnek, választásom sincsen . . .
Mindeniket rendre áldja meg az Isten!
Ha bú hervasztana oromim virágát,
S a rossz kedv telétől lenne szívem fagyva:
Tavaszra derítené életem világát
Hő szereteteknek melegítő napja.
Mit nem leltem másutt, feltálaltam itten . . .
Mindeniket rendre áldja meg az Isten!
Miként is köszönjem ez édes jóságot,
Mellyel, mint méh a kast, körülvesznek engem?
Szívem ha kert volna, s teremne virágot
Halamnak jeléül mind le kéne szednem.
Szebb s több a való, mint képzetemben hittem...
Mindeniket rendre áldja meg az Isten!
Mint rabmadár, mely rég nem látott falombot,
S szabadságot hirdet nyitott kalitkaja,
Én is elhagytam a fogva tartó gondot,
S röpített a vagy, mint madarat a fara.
Mit tegyek? Dalolok. El se szállok innen . . .
Mindeniket rendre áldja meg az Isten!

A gyermekáldás elkerülése és az öregkori magány gondolatban biztosan sokat foglakoztatta, ebben a versében, az utolsó versszakban is céloz reá.

Szívem fája

Terebélyes fa lombozatos ággal,
Szívem kertében a szerelem.
Szálló felhő búm s leomló könnye
Ragyog néha egy-egy levelen.

Döntsd le a fát, döntsd le, ha szerelmed
Nem mosolyg rá mind a napvilág: –
Elfonnyadó élettelen lombja,
Édes enyhet ekkor úgy sem ád.

S ha ledöntéd, ha a bús csalódás,
Viharával kis kertembe dúl;
S reményemnek utolsó virága
Tört kehellyel le a porba hull:

Örömtelen, puszta lesz e kert bár,
Egy marad, mi benne mégis él;
Titkon vérző néma rejtekében
Egy marad: – a törzstelen gyökér…

.Férjhezmenetele után elsősorban ifjúsági irodalommal foglalkozott, valamint szépirodalmi lapokban írt cikkeket a nők helyzetéről, sorsuk javításáról. Inkább prózával foglalkozott, bár lírai költeményei tették ismerté, amit elsősorban a Vasárnapi Ujságban és a Nefelejtsben publikált.

 Piros hajnal…

Piros hajnal harmatot sír
A virágos rétre.
Ha nem szeretsz, Isten veled!
Nem haragszom érte.

Hulló csillag a szerelem,
Változékony égen.
Szerelmed is hulló csillag
Tudtam én ezt régen.

Folyamatosan visszavágyott szülőhelyére Erdélybe, mint ezt alábbi verse is megerősíti.

Kolozsvár

Itt születtem én e várfalak közt,
Itt ez erdő-koszorúzta helyen;
Mint anyjához hőn szerető gyermek,
E városhoz úgy vonzódik lelkem.

Megszentelték fiai e földet,
Drága hősvért öntöztek porára;
Mint borostyán ősz bajnok fejére,
Zöld moh borul százados falára.

Madár fészkel a roskadó bástyán.
Dalát túlélt hős csatákról zengi;
S elnémul, ha a suttogó szellő,
Sírok fölött bús fuvalmát lengi…

Nem ragyogó pompában e város,
Nagyszerűvé zajos múltja tette:
A történet kincskamarájában
Egy örökös nagy becsű ereklye.

Itt született a nagy király, Mátyás,
Itt nevelte Bocskait hős anyja;
Erdély nemes fiai fejére
Itt szórt halált Báthorinak ajka.

Nehéz napok éjsötét korából
Lelkem elé tárulnak e képek;
Látom Kendit társaival sorban,
midőn büszkén a bárd alá lépett…

Ah de el, el! – ne időzz e képnél
Te képzelet hollósetét szárnya;
Öltsd magadra a nap aranyszínét
S szállj pihenni virágosabb tájra.

Nem keletről, oly derült e város,
Mosolygó, mint ifjú lányka arca:
Nyugaton a havasok tetőin
Küzd a felhők esőt hozó harca.

Olyan e táj, mint a nap kelése,
Aranyozott tiszta kék egével;
Szőlőhegyek gyümölcsös ölében
Tág mezeje kalászokat érlel.

Nyugaton szűk ködös láthatárit
Sűrű erdők rengetege körzi;
Arany-ezüstbányák sziklaréme
Folyójának futó vitéz őrzi.

Mintha Isten jobb és balkarával
Ezt a várost átölelte volna;
Bő áldást hint jobbjával föléje
Míg balja a villámokat szórja.

Áldás van a mezőkön, s hegyekben,
Dúsak egykor fiai e várnak;
Nem hiába nevezte el népe
Hajdanában «kincses Kolozsvárnak».

De most nem így! – s én szeretem mégis,
Szeretem, bár dúljon vész fölötte,
Emlékim aranyfonalával
Szívemet a sors hozzá kötötte.

S ha a világ legkiesebb pontján
Magam fénnyel túlragyogva látnám;
Rád gondolva, kedves szülő földem,
E pontról is kebeledre vágynám.

Szerettimmel pihenve egy sírban
Porom fölött itt lebegjen béke;
Szép városom, tartson meg az Isten!
Életednek soh’ se legyen vége.

Nagyon fiatalon 38 éves korában hunyt el Sárospatakon, 1881. június 23-án, halálának oka ismeretlen, okát a Protestáns Iskolai Lapban megjelent nekrológ sem jelölte meg.

Ha meghalok…

Ha meghalok s látogatni
Majd eljöttök, leányok;
Ültessetek sírom fölé
Illatozó virágot.

Illatozó virág között
Oh ne legyen rózsaszál;
Ne hagyjátok, hogy fölöttem
Búsan zengjen a madár.

Rózsaszálon tövis terem,
Tövises volt életem;
Szívem fölött ajkaimról
Búsan hangzott énekem.

Ne vegyüljön tüske itt is
Szegény szívem porával,
Ne zavarja nyugalmamat
Fájó panasz, madár-dal.

Munkái:
1. Költemények. Pest, 1866.
2. Flóri és Kálmán könyve. Képekkel. Pest, 1871.
3. Flóri új könyve. 110 képpel. Pest, 1869.
4. Lányok könyve. Fiatal lánykák számára. Budapest, 1881.
5. Bezerédj Amalia, Flóri könyve. Újra átdolgozta. 120 szövegképpel. Budapest évmegjelölés nélkül.
6. Képes játékkönyv. U. ott, év n.
7. Egy nagynéne levelei. Felnőtt leányok és fiatal asszonyoknak ajánlva. Kiadta Warga Lajos. Sárospatak, 1882. Közölte a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882., valamint a Rozsnyói Híradó 1891. 32. száma

Források:
Arcanum, Nefelejts, Néptanítók lapja, Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, Református Lapok Sárospatak, Vasárnapi Ujság,

Összeállította – cspb –