Féja Géza: Csiky Gergely

Csiky Gergely, mint a „Nagymama” szerzője ragad meg a közönség emlékezetében, holott írói pályája különb méltánylást érdemel. Regényírói teljesítményéről teljesen megfeledkezett irodalmi tudatunk, pedig Csiky regényíró tevékenysége sok tekintetben mélyebb szándékú és különb eredményű, mint drámai munkássága. A magyar regényírók képes kiadásának szerkesztője. Mikszáth érdekes képet fest Csiky Gergelyről. Hiányolja benne az „őserőt”, inkább szorgalmas gyűjtögetőnek tartja, holott, ami kivetnivaló Csiky Gergelyben, az mindenképpen a hiányolt „őserőnek” – igaz, hogy tévesen értelmezett „őserőnek” – hatása, ami pedig maradandó, azt a gyűjtögetőnek köszönhetjük. Csikyt, mint a századvég annyi s annyi íróját, megfertőzte a romantika. Jókai öröksége olykor pusztító és torzító hatással jelentkezett a kortársakban és az utódokban. A nagy mesemondó romantikája ugyanis ősi dolog volt, a népmese édestestvére s alkalmas arra, hogy egy közösség mély értékévé, folklorisztikus kincsévé váljék. Az utódokban azonban erőszakkal nevelt melegházi plánta lett ebből a romantikából, kellemetlen irodalmi erőszakoskodás. Csiky Gergely műveit ez a romantikus örökség zavarta meg, a közönség romantikára vágyott és Csiky nem volt Tolnai-szabású író, hogy mereven szembe helyezkedjék a közönség kívánságával, engedett, megalkudott, felemás prózát teremtett.

    Tulajdonképpen realistának született s ha megfelelő önkritikával és írói bátorsággal rendelkezik s ráébred hivatására, egyik legkülönb realistánkká érett volna. A realizmust azonban általában csak háttérnek és betétnek használta, az előtérben pedig nagy romantikus szenvedélyek és izgalmak mérkőztek, eléggé szokványos módon és mértékben. Pedig minden regényében nagyszerű életanyagra lelünk, a „gyűjtő’ Csiky Gergely szeme sohasem tévedett, irodalmi drágaköveket pillantott meg, észrevette a jellegzetest, értett az érdemes életanyag kiválasztásához, tehát nagyvonalú írói készség birtokosa volt. Az elrendezésben hibázott: az értékes anyag háttérbe került és sablonos figurák sablonos szenvedélyeinek ágálása vetett reájuk méltatlan árnyékot.

    Tehetsége sok tekintetben kedvezőbb előjelekkel rendelkezett, mint Tolnai Lajosé. Nem dúltak benne végzetes szenvedélyek, tárgyilagosabb és megértőbb tudott lenni, nem fűzték figuráihoz olyan vérmes lírai erek, mint Tolnai Lajost. A züllő dzsentriről nem festett olyan apokaliptikus képeket, tolla nem vágott azonnal a vesékig, mint Tolnai Lajosé, ezért alakjai hitelesebbnek tűnnek fel, talán szélesebb emberi hatásra is számíthatnának, de realizmusát és társadalmi tudatát egyszerre csak elönti a romantikus „mártás’, a prózává oldott rémdráma. Leginkább „Az elvált asszony” című regénye esik a romantika áldozatául, pedig az élősdi dzsentri-család, a kölcsönt felhajtó házi zsidó, a fővárosba züllött mucsai Apolló, a vidéki üdülőhely lakosai, a falusi urak és asszonyságok: átfogó és hiteles társadalmi rajzot ígérnek. Az ígéret azonban csírába fullad, a szerelmi dráma veszi át a szerepet, gyilkosság és öngyilkosság oldja meg a „romantikus izgalommal” telített eseményt. Hasonló folyamat történik „Az atyafiakban”, az elszegényedett vidéki dzsentri-réteg rajza itt is tökéletesen indul, akár „Az elvált asszonyban”, de az élő figurák megint háttérbe szorulnak, dúlni kezd a furcsa s erőltetett szerelmi bonyodalom és tönkre teszi a jól induló regényt.

    Mikszáth „Az Atlasz családot” tartja Csiky Gergely legsikerültebb regényének és igaza is van, a társadalomrajz ebben a művében mélyül el a legjobban. Egyik legkényesebb társadalmi kérdésünkhöz, a zsidók magyarországi honfoglalásához nyúl és mindennemű társadalompolitikai célzatosság nélkül szól róla, egyedül emberi tartalma és vonatkozásai érdeklik. Az irányzatosságnak még az árnyékát is hiába keressük ebben a munkában, ellenkezőleg: az író engedett a kor szabadelvű szellemének s a regény végén megadja a „császárnak”, ami a „császáré”: összebékíti és szentesíti a magyar-zsidó nászt, melynek reménytelenségéről a regényt írta; így lehetett a „szabadságot’ szolgálni a magyar „szabadelvűség” korában.

    Csiky Gergelynek ez a megalkuvása élénken bizonyítja, hogy nem volt antiszemita, tehát regényének anyagát tárgyilagosnak kell elismernünk. Nem is támadja művében a zsidóságot, nem fűz regényébe politikai szónoklatokat, párbeszédeket, hanem a zsidóság magatartásának és viselkedésének feloldhatatlan idegenségét írja meg. Egyetlen prózai írásában sem ragaszkodik ennyire a realizmus elvéhez, látszik, hogy érett s valódi élményeket fejez ki. Azt az izgatóan érdekes folyamatot világítja meg, midőn egy idegen réteg benyomul a közösség életébe, nem adja fel saját alkatát, hanem felszínes külső asszimilálódás után a befogadók lelkét próbálja magához idomítani, „megemészteni”. A rothadó társadalmi rétegek a merész vállalkozásba kezdett zsidóságot támogatják, mert a zsidóság rohamosan dagadó tőkéjéből egy időre frissítő adományokhoz jutnak. „Átmeneti” korszak következik: a hirtelenül felkapaszkodott és hatalommámorba részegülő zsidóság szövetkezik a felső társadalmi rétegek ütődött elemeivel s hatalmas tőkét áldoz e szövetkezés és „keveredés” érdekében, helyet akar szerezni a „fáraó” trónja mellett; semmiféle áldozatot nem sokall ezért a helyért. A vállalkozás merész és hazárd, az öreg Atlasz holtig fütyülős zsidó marad, hiába jut óriási vagyonhoz, gyermekei azonban ugrásszerűen „asszimilálódnak” fölfelé, átveszik a magyar uralkodó rétegek minden hibáját és tönk szélére juttatják az Atlasz-vagyont. Csiky Gergely bölcs fölénnyel nézte a zsidókérdést, úgy vélte, hogy a fölfelé törekvő zsidóság úgyis inaszakadttá válik a hirtelen ugrás következtében, nem látta s korának szellemisége sem vette észre, hogy ezek az „áldozatok” csak a benyomuló zsidóság „tandíjai”, „martalékai”, akik áldozatul eshetnek, mert nyomukban folytonosan tart a beszivárgás és a következő hadsorok már mély tanulságot szűrnek az előttük áldozatul esettek sorsából. Csiky nem látta a zsidókérdést a maga teljes terjedelmében, de mindaz, amit a zsidóság magatartásáról és viselkedéséről ír: elsőrangú megfigyelőre és emberábrázolóra vall. Azt is helyesen látja, hogy a magyarság nem veszi észre a zsidóság félelmetes taktikáját, hanem csupán ízlése riasztja vissza a zsidók émelyítő viselkedésétől. Csiky „Atlasz családja” mindenesetre a legjelentősebb magyar társadalmi regények közé való.

    Csiky Gergely társadalmi tudata és embert ábrázoló ereje nem is jelentkezik többé egyetlen művében sem ilyen erőteljesen és harmonikusan. Esztendőkön keresztül ő uralkodott a magyar színpadon, úttörője volt a modern társadalmi színműnek, de darabjaiban hiába keressük az „Atlasz családban” megnyilatkozó írói érettséget és formai tökéletességet. Csiky színműveinek figurái önmagukban kitűnőek, a drámai történés azonban erőszakolt és ötletszerű. A természetes drámai ütközeteket intrikák helyettesítik, a bonyodalmak félreértésekből keletkeznek, a félreértéseket pedig többnyire „deus ex machina” oldja meg. A kezdetleges drámai felfogás reménytelenül viaskodik a kitűnő figurákkal, akik előbb-utóbb bábbá válnak s az író hiába biggyeszt darabjai végére megnyugtató polgári „happy endeket”, a magasabb értelemben vett dráma minden darabjában reménytelenül kimúlik.

    Csiky Gergely társadalomszemlélete sok tekintetben azonos Tolnai Lajoséval. Csiky is bizalmatlanul nézett korára, látta a „cifra nyomorúság” vonaglását, a törtetők megdicsőülését, a „lumpenproletárok” szaporodását, de hiányoztak belőle Tolnai megrázó indulatai és kegyetlen társadalmi megérzései. Sekélyesebb író volt és felszínesebb gondolkodó, ezért legmélyebb vonásai, köztük kitűnőnek ígérkező humora, csak félig-meddig bontakoztak ki. Nem úszott az árral, hanem félfordulatot csinált a korszellem ellen, az ár nem ragadta magával, hanem kanyarodott egyet és elfolyt mellette. Különb prózaíró volt, mint drámaíró, de a magyar színpadon űr tátongott s Csiky lázas tevékenységével betöltötte. Egymásután alkotta és tákolta drámáit, a maga egyéni drámáját, egyéni meghasonlását azonban nem merészelte megírni. A legmélyebb feladatok elől bölcsen kitért, a vallomás egyszerűségével nem bírt tehetsége megbirkózni. Emlékét mindenképpen az „Atlasz család” őrzi majd meg. Ha egyszer megcsinálja valaki a hiteles magyar társadalmi regények sorozatát, Csiky műve a legjelentősebbek sorában foglal helyet.

szozattv

 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf