Dalmady Győző: Mátyás szülőháza

Te ócska ház, te adtad
Nekünk a nagy királyt,
Nem született bíborban,
És mégis hogy kivált!

A koronát viselte
Büszkén és szabadon,
A föld minden királya
Irigyelte, tudom.

A kardot jól forgatta,
Vitéz volt, igazi,
Itt-ott most is fájnak még
Kemény csapásai.

Nagy urakkal jól elbánt,
Látták: engedni jobb!
Mikor neki szolgáltak,
Akkor voltak nagyok.

Tudósokkal meg mit tett?
Ő hódolt meg nekik!
Dicsősége az volt, ha
Velök mérkőzhetik.

Udvarának fényéről
Beszélt a félvilág,
A szegények kunyhói
Mégis magasztalák.

Szava törvény s igazság,
Rettegték sokfele!
Mikor meghalt, – bujában
Az is meghalt vele.

Te láttad őt születni
Ócska ház valaha:
Feltámad-e még egyszer.
És vele a haza?

Azt feleled szavamra:
Minek? hisz most is él!
A szíveket vezérli,
És a haza remél.