Kálmány Lajos népi gyűjtéseiből

A huszár pénzt szerez

A huszárnak nem volt pénze, kért a patásától egy forintot kölcsön, míg szerez valahonnan. Elment a kereskedőhöz, s a boltokba bekukucskált, egyik boltos azt kérdezte: mit keres? A huszár azt mondja: „Ilyen szürke ruhás boltostól kaptam tegnap előtt egy forintot, mint maga, azt hoztam meg”. A boltos kapott az alkalmon, hogy mindjárt könnyű szerrel keres egy forintot, azt mondja, hogy: „Én voltam az, én adtam magának a forintot”. A huszár odaadta a boltosnak a forintot s várt egy kis ideig, hogy mentül többen legyenek a boltban, azután mondta a boltosnak, hogy adja ide az óráját. „Micsoda órát?” kérdezte a boltos. „Hát azt a 30 forintos órát, amelyiket itt hagytam az úrnál, hogy egy forintot kölcsön kaphassak.” „Én nálam nem hagyott.” mondja a boltos. Addig ide, addig oda! felmentek a bíróhoz. A bíró azt kérdezte, hogy megadta a katona a forintot? a boltos nem tagadhatta, mert látták többen, a bíró azután megítélte a katonának a 30 forintot, ha az órát nem tudja visszaadni, mert katonának senki sem ad kölcsön egy forintot, ha csak zálogban nem hagy valamit.

Kékes

Kálmány Lajos: Koszorúk az Alföld vadvirágából III.

Bort iszom én, nem vizet…

Bor dalok, táncz szók és kortes dalok

Bort iszom én, nem vizet,
Kit Noé atyánk szerzett;
Víz volna ha kellene,
De béka lakik benne.

Víz nem való csizmába,
Sem aszszony papucsába,
Sem paraszt bocskorába,
Hát az ember gyomrába?

A víz malmokat hajtson,
Erős hidakat tartson,
Tüzet vagy meszet oltson,
Szenynyes ruhát tisztítson!

Víztől az ember gyarló,
Éppen semmire való,
Igya ökör, szamár, ló,
Mert az azoknak való.

Víz árt a kántoroknak,
És fő szinátoronak,
Igy minden doktoroknak,
Tehát minden toroknak.

Azért hát nekem bort tölts!
Hogy igyék okos és bölcs;
Tőkéből potytyant gyümölcs,
Igya eztet minden bölcs.

Noé apánk szerzette,
Szem, Kám Jáfet metszette;
Oh, de jól cselekedte,
Hogy eztet megszerezte.

Magyar ember kedveli,
Kezével felemeli;
Ha a tót azt elnyelé,
Akkor mondja, hogy: dobré!

Magyar embernek való,
Tótnak pálinka való,
Német a sört szereti,
De bolondul cselekszi!

Puszta-Földvár

Kálmány Lajos: Koszorúk az Alföld vadvirágából

 

Fölmászott a fity fene a megy fára…

Szerelmes dalok

Fölmászott a fity fene a megy fára,
Irigyömet ötöt-hatot mögrágna!
Irigyömet ötöt-hatot mögrágna,
A ko tudom, engömet nem bántana!

Örülök én annak a fity fenének,
Néki uszítom én az irigyöknek,
Néki uszítom én az irigyöknek:
Biz én velem minek kötelőczkönnek?!

Tyúk bögy

Kálmány Lajos: Koszorúk az Alföld vadvirágából

 

Három orvos

Volt egy város, volt benne három orvos. Egyik szemorvos volt, másik belorvos, a harmadik külorvos. Egyszer összjöttek a kocsmába. Iszogattak, beszélgettek, dicsekedtek.
A szemorvos azt mesélte, hogy ő már annyira vitte a tudományba, a saját szemét kiveszi, három napig kint tartja. Mikor visszateszi, úgy lát, mint azelőtt, ha nem jobban!
Azt mondja erre a belorvos:
- Az semmi. Én annyira jutottam a tudományomban, hogy kiveszem a gyomrom, beleteszem egy fűzfateknőbe, kint lehet egy hétig, áztatom, kimosom, amikor visszateszem, éppen olyan jól dolgozik, mint régen, ha nem jobban!
- Ez mind semmi! Lecsavarom akármelyik karom, a szekrény aljában pihentetem, amikor visszavarrom, úgy működik, mint régen, ha nem jobban.
A kocsmáros végighallgatta a beszélgetést, kiment, hozott egy fűzfateknőt. Bíztatta az orvosokat, hogy mutassák a tudományukat.
A szemorvos kivette egyik szejmét, a teknőbe tette.
A belorvos sem lehetett alábbvaló, kikapta a gyomrát, beletette a teknőbe. A külorvos sem akart adósa lenni a saját szavának, lekapta a balkezét, beletette a teknőbe. A kocsmárosra nagyon ráparancsoltak, hogy most már ezzel a drága alkatrészekkel teli tekenőre vigyázzon erősen, mert három nap múlva újfent itt lesznek.
A kocsmáros kamrába zárta az orvosok alkatrészekkel rakott teknőt. Be is lakatolta, hogy baja ne legyen. Hanem éjszaka hallja, hogy valami zakatol a kamrájában, akár az egereszegi ménkű. Kimegy, hát akkor már a nagy kani macska nyalja ám a száját, mosdik, dorombol nagy jóllakottan, mert kiette a teknőből az orvosi alkatrészeket.
Melege lett a kocsmárosnak. Hogy számol el az orvos urak előtt? Bezáratják, tán az életét is elveszik a fogyatkozásért. Mit tegyen, hogy tegyen, hogy tegyen, tekerte az eszét egész éjszaka.
Akkor kapta a nagy kani macskát, agyoncsapta, kivette a szemét, a teknőbe tette. Disznót vágott, kivette a gyomrát, a teknőbe tette. De honét vegyen emberi kezet?
A szomszéd városban akkor akasztottak föl egy híres rablót. A kocsmáros odament a hóhérhoz, egy liter pálinkáért elkönyörögte tőle a rabló kezét. Ment nagy örömmel haza, beletette a fűzfa teknőbe.
Harmadnap jönnek az orvosok, munkához látnak. A szemorvos gödrébe löki a szemét, a belorvos horpaszába csapja a gyomrát, a külorvos felférceli a karját. Azután mentek dolgukat végezni, mert akkoriban sok volt a beteg.
Pár hét múlva a történetek után, megint kocsmáztak az orvosok. Beszélgetnek, dicsekednek, iszogatnak.
Kérdezik a szemorvost, no, hát hogy szolgál a szeme?
- Ó, annyira jó, hogy éjszaka is látok. Az egeret száz méterről észreveszem. Hanem fölcsalt már többször a padlásra egerészni. Annál is jobban szeret a szérűskertben. Ott több az egér.
A belorvos sem maradt szótlan:
- Az én gyomrom is finoman működik. Az operáció óta semmiben sem válogat. Mindent megeszik. Ám legjobban szereti a csöves kukoricát. Alig győzöm vele ellátni magam!
A külorvos csöndes volt nagyon. Alig akart szólni.
- Hát én sajnos, nem nagyon dicsekedhetek. Ha aranyórát, ékszert, pénzt látok, a karom, akármennyire nem akarom, már nyúl az értékekért, rakja a zsebembe! Egyszer még akasztófára juttat!
A kocsmáros örült a sikernek, csak a nagy kandi macskát sajnálta, hogy az odalett!

Szabadka

Kálmány Lajos: Koszorúk az Alföld vadvirágából III.

 

Kimént a tyükör a házbu…

Tréfás csúfolódó dalok

Kimént a tyükör a házbu
Sujári – rom!
Eszalatt a gazda a szony,
Sujári – rom!
Sujári – rári – rom!

Kimént az ablak a házbu
Sujári – rom!
Maj vi szagyün a gazda szony
Sujári – rom!
Sujári – rári – rom!

Bár az Isten atta vona,
Sujári – rom!
Lejány hejett leginy vona,
Sujári – rom!
Sujári – rári – rom!

Mert ha jány anynyi nem vona
Sujári – rom!
Anynyi rosz a szony, sé vona
Sujári – rom!
Sujári – rári – rom!

Pécska

Kálmány Lajos: Koszorúk az Alföld vadvirágából

 

Micsoda erdő ez?…

Pusztai és pásztordalok

Micsoda erdő ez?
De nagy zaj van benne!
Talán a kedvesöm
Lovakat hajt benne?

Hagy hajcsa, hagy hajcsa,
Mögszenvedött érte,
Mert a piros hajnal
Tilalomba érte.

Elejbe, elejbe!
Sárga ló elejbe:
Hogy be ne ugorjon
Virágos kertömbe.

Be tanál ugrani
Kárt tanál csinálni,
A ruzsa bimbókat
Lé tanálja rugni!

Fölső város

Kálmány Lajos: Koszorúk az Alföld vadvirágából

 

Sindöjözik a szögedi tormot…

Hazafiúi és katona dalok

Sindöjözik a szögedi tormot,
Möghuzatom a három harangot,
Möghuzatom háromszor napjába
Kedves babám szíve fájdalmára.

Ferencz Jóska kerek udvarába
Huszonnégy ló öszik karikába
Szénát öszik, nem árpa abrakot,
Tüled babám jaj de elmaradok!

Jaj Istenöm, jaj de árva vagyok!
Vot szeretőm, az is mögtagadott;
Bár a világ sarokvason ál na,
Forditanám a job oldalára!

Gyála

Kálmány Lajos: Koszorúk az Alföld vadvirágából

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf