Szathmáry István: Szüreti dal
Amint egy árva fecske még
Nem hoz nyarat:
Az ősz az első dérrel is
Csak ősz marad.
Sőt életednek, vén fiú,
Nincs ősze sem,
Míg ajkadon ott csüng a nő,
Szerelmesen.
Érett gyümölcs az őszi csók:
Zamatja jó,
S ne, mint a balga májusé,
Elillanó;
Az ajkon át szívedbe száll,
S híven kísér,
Az őszi csók jobb cimborád
Mindenkinél.
És jó a szőlő: nedve dús,
Az íze hűs,
Mint őszi dal, mit szüreten
Elhegedülsz.
Kelj táncra hát a venyigés,
Vidám hegyen
S a hűvös ősztől ne kívánd,
Hogy nyár legyen.
Míg van borod és asszonyod,
Ki csókot ad,
Míg őszöd édes mustja forr:
Áldd sorsodat!
1925