Gyulai Pál: A bujdosó

«Szelek szárnyán járó.
Édes lovam Ráró!
Előtted van az út,
Ne várd a sarkantyút,
Csak előre, sebesebben,
S a világból vigy ki engem!»

««Ej ej édes gazdám,
Ne haragudjál rám!
Azért megyek lassan,
Hogy itt megnyughassam,
Az út mellett, a csárdánál,
Hátha inni befordulnál.»»

Nem felel a vitéz,
Mindig csak hátra néz,
Törülgeti képét,
Verítékét, vérét:
«Mint a vadat űznek engem,
Csak előre, sebesebben!»

««Ne szólj, édes gazdám,
Ilyen búsan hozzám,
Eressz, hadd forduljak
Ennek a falunak,
A hol az a kis lány lakik,
Mulatoznánk ott hajnalig.»»

Nem felel a vitéz,
Szomorúan oda néz;
De semmit sem láthat,
Szeme könnybe lábad:
«Látlak-e még, vagy soha sem…
Csak előre, sebesebben!»

««Jaj, én édes gazdám,
Vissza fordulhatnám!
Éjszaka van immár,
Édes anyád rég vár;
Nekem szénát, abrakot ád,
Neked jó szót, jó vacsorát!»»

Nem felel a vitéz,
Föl a magasba néz,
Nincs csillag az égen,
Csak fölleg sötéten:
«Édes anyám ne várj engem…
Csak előre, sebesebben!»

Ekkor a hű állat
Neki búsul, vágtat,
Veszett haragjába’
Szikrát hány lába.
A szélvész sem érte utól,
Ki is ment tán a világból.