Szedenits Jenő: Hősök vasárnapján

Ma zengjen a kürtök harsány dala
Dalnokok éneke hasson fel az égig
Költők lantja mint ősi tambura
Ma zengjen újból, újabb ezredévig.

A szívekből törjön elő a csodás lángerő
Ma nem lehet gyáva, nem lehet csüggedő
Tett kövesse a kimondott szót
Rázzátok álmából a szunnyadót!

Lelkek pásztorai mécsest gyújtsatok
Szívekben lobogó lángként égjen a hit
S a vérző magyar akaratok
Letépik a hon átkos bilincseit

Ajkakon legelső szó, utolsó lehelet
Százszor, örökké ezt mondja: honszeretet
Szent hazánk oltárán kiontott hősök vére
Mártírok emléke, nem mehet feledésbe!

Egy gondolat vezessen, egy akarat
A hősi sírokat megnyitja szavunk
Bajtársak a Donnál, Budapest alatt
Fenyves Kárpát hegyeiben, ma veletek vagyunk!

Szumírok, hunok, avarok szelleme üzen
A csillagokban, virágban, fában, fűben
És újra fülünkbe zúgnak a szittya dalok
Századokkal dacolva, itt vagyunk! Magyarok!

Könnyek árjai nyílnak még az égnek
A magyar föld új hősöket terem
Egyszer vége lesz a szenvedésnek
Csak bízzál, imádkozzál nemzetem!

1985