Tuba Károly: Pünkösd
Álmából a föld riad, ébred:
Hozsánna! – csendül s száll az ének.
Itt a friss, tiszta, üde hajnal,
Kibontott, lengő aranyhajjal.
Fény hull a zsenge fűre, lombra –
A porszemet bearanyozva.
Csacska madár- s apró bogárhad
Szerelmes nászdalt muzsikálgat.
S zúg-búg, harsog a csodás dallam,
Szebb jövő álma kél a dalban.
Az újhodás örök csodái:
Amért úgy tudunk égni, vágyni,
Mely gyönyört ígér, biztat, sejtet
S epeszt, űz, lázít annyi lelket!
Mindenütt báj. A szűzi szépség
Halkan veszi mély lélegzését,
A lázas lélek szárnyal, röppen:
Milliók vére forr a rögben.
1909