Kányádi Sándor: Ahogy az aratók

ahogy az aratók jönnek estefelé
egy-egy kévével a háton futtában
kapkodva-tallózott búzafejekkel
a karjukon kapaszkodó kosárban
s az ijedten ide-oda vigyázkodó
pillantások is ott zizegnek a
kosár aljában a tavalyiból sütött
megszáradt kenyérmaradékkal sóval
hagymával szalonnabőrrel
jószomszédságban
mert a szalonnabőrt is
elrágogatja-szopogatja
s ha már ínye sincs kutyának macskának
hazahozza az ember szóval
ahogy az aratók jönnek estefelé
ereszkednek árnyékká nyúlva
s ahogy lappog a talpuk az ösvényen
mintha egy kétezer ötezer év előtti
film peregne az alkony motorpöfögésétől
lobogó szürke vásznán
ahogy az aratók jöttek estefelé

mit is mondhatnék én nekik
mikor az esti harangszó is
egy-két kondulás után abba-
hagyja