Rakovszky József: Mindenki doktor

Egyszer Mátyás király tréfás jó kedvében
kedves bolondjához szólott ilyenképpen:
– No Mujkó, ha eszed eléggé csavaros,
kérdésemre lesz a válaszod hamaros.

– Felséges Matyikám, kérdezz csak szaporán! –
csipogott a bolond a trónus zsámolyán.
Minden egyes szónál a kobakját rázta.
Csak úgy csengett-pengett a csörgősipkája.

– Halljad hát a kérdést! – szól a király újra,
s a magasba lendül aranygyűrűs ujja.
Mely foglalkozás a legnépesebb, kópé?
Felelj, jutalmat kapsz! Hadd lássuk, tudod-é!?

Egyet-kettőt köhint az udvari bolond.
S lám, a válaszadás nem is olyan nagy gond.
Íme fújja már is: – Felséges királyom,
Doktor van a legtöbb a kerek világon!

– Ostoba beszéd ez! – mordul őfelsége,
négy-öt orvost ismer egész Buda népe.
Egyébként bizonyítsd könnyű állításod,
különben két hétig nem kapsz bort, kalácsot!

Eltelik egy pár nap, Mujkónak nyoma vész.
Király kérdésére borul a feledés.
Mátyásnak szemet szúr a bolond hiánya,
hasztalan keresik a nagy palotába’.

Egyszercsak feltűnik a jó tréfamester.
Álla fel van kötve iszonyú kötéssel.
Az előkelőség figyelmes lesz rája.
Nagy lehet a baja, sejtik bizonyára.

Mujkó meg bősz jajjal mutogatja nekik,
hogy a kötés alatt foga gonoszkodik.
Nosza, ajánlgatnak sorban gyógydolgokat,
az egyik meleg sót, másik hideg vasat.

Van, aki erős szeszt javall a kín ellen,
langyos szikfű teát mond Ez Azzal szemben.
Azután kirohan Mujkó az utcára,
hol a széles járdát jajszóval cifrázza.

Itt is kérdezgetik, ott is szólongatják,
bámulják, sajnálják, s a tanácsot adják.
Közben nagy ravaszul feljegyzi mind sorba,
hogy hívják, hol lakik, ki ezt meg azt mondta.

Egy rövid nap alatt ilyen formán persze
háromszáz receptet írogatott össze.
Végre elunván a tekergést estére,
s bevánszorgott búsan a király elébe.

A bepólyált fejet nézi-nézi Mátyás,
kérdező szavában megrezdül a szánás.
– Ej, ej, a fogad fáj? Hisz segítünk rajta…!
S palástja zsebéből gyógyszert ránt és nyújtja.

Vedd be Mujkó fiam, áldani fogsz érte,
a gonosz fájdalom elhágy mindörökre!
Az udvari bolond ekkor felkacagva
álláról a pólyát tüstént lerántotta.

Jó Hunyadi Mátyás azt hitte, hogy álom.
– Kutya bajom sincsen, felséges királyom!
A bort és kalácsot letiltottad akkor,
amikor azt mondtam, hogy legtöbb a doktor!

Itt az írás, nesze, olvasd csak szaporán,
háromszáznál is több az orvos itt Budán.
Felségedet is a doktorokhoz vettem,
ugye, király gazdám, kvittek vagyunk ketten!

Hej, rákezdett Mátyás a nagy nevetésre,
ahogy a nagy árkust tartotta kezébe.
És amikor végül csitult kacagása,
tíz aranyat nyomott a bolond markába.

Pilis, 1963. dec. 3.