Győry Dezső: Hegyi szél a Dunánál

Fönt zúg, lent súg. A szlovenszkói ember
hol égboltot zúz, hol meg sírni sem mer

rongy civódások nap-napmenti sója,
nagy szusz, kis ugrás tette koporsója,

s bár sorsa egy nép sorsának a téte,
egy pohár vízben háborog a léte,

hidat verhetne, s csak az árkot ássa,
gyakran felejti, mi a hivatása,

a vágya hűdött, nappalai esték
eszi, roncsolja a börtönbetegség.

S míg testvérkéztől fojtva dől a rögre,
a szélben mintha Európa hörögne.