Recsenyédi Fekete Miklós: Egyedül
Gyermekem,
Néhány hónapja még,
Úgy öleltelek,
Mint termőföld
A csírázó magot.
Most magam vagyok,
S egy fénykép csupán,
Amit belőled még
A sorsom meghagyott.
Agyamban,
Kuszált gondolatok közt
Emlékek után kutatok,
Mint a korhely,
Aki zsebeit forgatja ki
Borozás után, hajnaltájban,
Mikor fizetni kell.
És ahogy annak
Csak aprópénz kerül
Zsebéből elő, - kevés érték, -
Hiányodban
Napjaim szegények,
Nem is vigasztal
Elvetélt reménység.