Sajó Sándor: Költő vagyok
Költő vagyok, az biz’ ám!
Álmok álmodója;
Csókjait a múzsa rám
Mosolyogva szórja.
Nagy titokba látogat
Éjnek csöndje mellett,
Eszme, érzés, gondolat
Fényes szárnyra kelnek.
Szívem mélyén dalt terem
Az öröm, a bánat;
A barátság, szerelem
Hangot kér magának.
Örömeim a dalok
Szívem bús homályán:
Vigaszom, ha lankadok
A göröngyös pályán.
Nem vívják meg az eget,
Nem is az a vágyam;
Elég, hogy ha engemet
Elringatnak lágyan.
Taposom a föld rögét.
Küzdelem a részem;
DE a költés gyönyörét
Annál jobban érzem.
Óh, köszöntlek, dalvilág!
Te édes, te drága!
Szívem vérén nőtt virág,
Vérem forrósága!
Nem kérdem, mi vagy nekem,
Áldás-e, vagy átok;
Álmaiddal lelkemen
Bolygom a világot.
Csak ti legyetek velem,
Édes, szende múzsák:
Hadd jöjjön a küzdelem,
Meg a nyomorúság.