Szép Ernő: Mátyás király tréfái 8.

Mátyás napja

Ez a kis tréfás eset is a nagy király körül termett, hát megérdemli, hogy ideplántáljuk ebbe a könyve.
Bizony az ideig nem volt még olyan fejedelme a magyaroknak, akit a nép úgy szeretett volna, mint Mátyás királyt. Mert Mátyást a nép úgy szerette, mint galamb a tiszta búzát. Ez az édes szeretet irányozta annak a derék budai vargának a lépéseit is, akit egy reggel elindult a királyi palotába, s egyenesen fel akart menni a királyhoz.
- Mit akarnál, jó ember, a királytól? – kérdi a katona, aki őrt állott a kapuban.
- Mátyás napja vagyon, vitéz uram – azt mondja a varga –, csak azért jöttem, hogy megköszöntsem őfelségét, mint atyámfiát, mivelhogy magamat is Király Mátyásnak hívnak.
Elnevette magát a katona:
- Vagyon ám valamennyi különbség Király Mátyás, meg Mátyás király közt, éppen annyi, amennyi egy varga, meg egy király közt vagyon.
Vissza kellett ballagni a palota kapujából a vargának, de mikor Mátyás királynak fülébe jutott a dolog, mindjárt rendeltetett Király Mátyásnál egy pár sárga csizmát.