Takáts Gyula: Egy krétai virágra

Kréta, gyönyörű testű nő.
Zöld tenger lánya… Kékben rózsaszín…
Együtt, kerted morajló partjain
láttuk, hogy vállunk napba nő.

Flamingó röpte s az idő
ahogy zengett, szoborrá válva,
úgy álltunk festett palotádba
Kréta, gyönyörű testű nő.

Szonettben ismételni így
szokatlan, ám az emlék elragad,
mint téged a tél és azt a nyarat!

– Hová? – De ragyog az a nap,
s száraz Egyiptom, Afrika pora
virágaink nem fonnyasztja soha.