Szabó Lőrinc: Csók

Egy csók: a szem
kezdte, vagy a szív, –
mint néma kiáltás
ömlött ki a szánkra:

valamit akartunk
mondani, biztos,
egyet, ugyanazt,
s nem volt idő rá:

egy csók: a szemből
indult, vagy a szívből
s ajkunkra húzta
éhezni a lelket:

valami forró
csordult ki belőlünk,
édesen,
mint méz a virágból:

és már csak a két száj
élt, összetapadva,
két meztelen állat,
és  ette a csókot.

                            1928