Sajó Sándor: Szívem parancsol

Egy vén cigánynak nincsen bandája,
Úgy muzsikálgat csak egymagába,
Nem kávéházban, csillárok alatt,
Csak ahol éppen alkalom akad.

Újmódi nótát nagyritkán zenget,
Csak – ahogy érzi – hazát, szerelmet,
Cifrázás nélkül, szívből, egyszerűn,
Ahogy tanulta, egy szál hegedűn.

Tetszik-e vagy sem öreg nótája,
A vén cigány már azt se bánja;
Ha más divat van, hát csak hadd legyen!
Öreg cigánynak – mindegy már nekem…

– Nótáit zengve sok fájdalomnak,
Vagyok költője csüggedt fajomnak;
Szívemből zengek s nem is érdemért, –
És csak magamnak, más ha meg nem ért.

Ha meg se hallják, – ha csak magamnak:
Dalolnom kell itt magyar siralmat;
– Ha zajba vész is halk muzsikám,
Szívem parancsol, – húzd vén cigány!