Fáy Ferenc: Karácsony

Száján megőszült már az ének,
s fehérebb lett az éjszaka.
Pásztor dülöng, s a rejtő rétek
ködében, nyárfa megy haza.

A csillagok szerényen állnak,
nem kérkednek, csak fénylenek.
Feláll és a három királynak
félelme almán vet helyet.

Az ember alszik. Mit csinálhat,
ki éhes és úgy álmodik?
Nyeli ízét egy régi nyárnak,
sóhajt és megmozdul kicsit.

S akkor belép egy állat, félve,
egy tántorgó fehér virág…
s az ébredő táj örömébe
pólyálják egyszülött fiát.

S lábához hull, puhán egy régi,
megőszült szó, egy éjszaka.
Ajtót nyit, s azt a nyárfát nézi,
ahogy a ködben megy haza.