Weöres Sándor: Egry József

fönn egy nagy semmi
lenn egy nagy semmi
köztük a kusza eleven semmi

a vájt égből zuhatagban
piros sárga szilánk pattan
a táj tarka teknőjébe
dől a sárga szakadatlan

tűzben elsüllyed a tó
szikráz a domb-kaptató

vonul a nádas izgatottan
csónak fekszik
az űrrel szemben

messzeséget teremt a madár
kék eget feszítve szét

fénybe mossa termetét
aztán elolvad az ember