Vályi Nagy Géza: Léva

Híres védgát; benned sem csalódtunk:
Új honszerzőnk rakta falait.
Tatár, török végigdúlt, kifosztott,
Láttad: Dobót, Bottyánt, Ocskayt.
Magyar Sionként álltál a viharban,
És messzenéztek csillagszemeid,
Ma félig rom vagy, repkény nő fölötted.
S nyugalmad csöndje: ringató, szelíd…
Reviczky lelke cseng-bong és avult
Házsoraid közt – muzsikál a múlt!