Vidor Miklós: A tékozló
Kevés minden időm tehozzád
s nekem úgy kellene a szabadság!
De mire való a szabadság
ha nem juthatok tőle hozzád?
És mire te ha éppen tőled
sosem érhetem be időmet?
Míg végre hunyorogva vénen
magamra nem hagysz az időben
S én szabadságomra maradtan
mi volt s mi nem volt elsirattam
és végképp elszakítva tőled
az üres öröklétben élek