Bella István: Három szál szegfű Reviczkynek
1.
Fagyos lesz a föld, ha meghalok,
a sírásó káromkodni fog,
s míg zsebében a pálinka röhög,
gyémántokat szitkozódik a rög.
De ha szívem, az istentelen,
füstöl, mint a tőzeg, odalenn,
kigyúl az ég, s fehér havak helyett
vörös rózsát hoznak a fellegek.
2.
Az isten églő tenyerén
lehettem-volna fény ragyog.
De az a kéz nem az enyém.
S az ég, a kék se én vagyok.
Csak ez a nincsliggatta fa,
ez a lincselő fényhiány.
S valaki-kéz moccanata
csillaggerincem-furlyán.
3.
Ez hát a lesz? Kifolyt szememben
látszódik a látás maga.
Dőlt álmok, dűlt fagyökerekben
rügyek bilincselő állama.
Kivégezték a délibábot.
Csak a holnap a szerelem.
Tagadok tótágas-világot:
a jövőre emlékezem.