Válogatás P. Tóth Irén fordításaiból - Zaharia Stancu

A harcnak vége

A harcnak vége. Egy katona
Meglapulva vár fedezéke mögött,
Valahol messze még jajgat a föld,
Sikolyra készen, mint szülés előtt.

Fölötte tátongó Ég és a Nap,
Körötte csupasz rét s a holtak,
Lelkeik vigyázzban állva, a Menny
Kapuja előtt várakoznak.

Fedezékéből egy virágot lát,
Füle mögé biggyeszti vidáman,
Mennyi szépség, mennyi tisztaság,
És aljasság, bűn van e régi világban!...