Válogatás P. Tóth Irén fordításaiból - Ștefan Augustin Doinaș: Az ezüstagyarú vadkan

Egy levanti herceg ki imád vadászni,
az erdő fekete szívében baktatott.
Sűrű bozótban kellett utat vágni,
fuvolaszóval hívta a csapatot:

- Gyertek, kapjuk el az ezüst agyarú vadkant,
az erdőkben, hol senki se járt még,
mely rejtett odúkban cseréli naponta
bundáját, patáját, üveges szemét...

- Urunk - kérlelték a kürtös szolgák,
nem jön erre a félelmetes kan.
Tereljünk össze kürtjeinkkel inkább
vörös rókákat vagy apró nyulakat...

De a herceg mosolyogva folytatta útját,
színekre figyelve a fák ágai alatt,
nem zavarta meg szelíd őzek álmát,
sem a csillogó szemű hiúzokat.