Öt kínai vers Kosztolányi Dezső fordításában
Li Tai Pe:
Mámor
Folyt a folyó
s a hold-golyó
fényét feledve szállt felettem
és én magam is elfeledtem,
amíg lassan boroztam.
Eltűnt a kócsag, a daru is,
az ember, a világ, a bú is
s egy kis derűt oroztam.
Fordította Kosztolányi Dezső
Li Tai Pe:
Réten
Fekszünk virágok közt, tavaszi réten
és hajtogatjuk a kupát serényen.
Ha majd berúgtam s mint egy régi várrom
kapuja hortyogok, hozd a gitárom.
Hagyj részegségem csónakjába ringva:
új dallal ébredek föl karjaidba.
Fordította Kosztolányi Dezső
Li Tai Pe:
Vándor
Éjjel ocsúdok föl idegen ágyon.
A zúzmara künn a tájat befútta.
Föl a fejet – tekints a holdra vágyón.
Le a fejet – gondolj a vándorútra.
Fordította Kosztolányi Dezső
Si-King:
A gárda panasza
Vezér!
Létrák vagyunk, császár pillérei.
Mint víz enyésztünk semmiségbe mi.
Vérünk hiába ontottad te ki.
Vezér!
Vezér!
Nézd baglyaid, a harci sasokat.
Nőnk, gyermekünk mind éhezik sokat.
Porló csontunkba eke hasogat.
Vezér!
Vezér!
Reszket tetőled az ármádia.
Anyánknak ingyen kell dolgoznia.
S melyik anyának nincsen egy fia?
Vezér!
Fordította Kosztolányi Dezső
Wang Hau:
Részeg katonák
Jáspiskupát forgat, dalol, bolondos
gitárt nyekerget lóháton a zsoldos,
majd részegen horkol. Nincs igaza?
Vagy annyi katona jutott haza?
Fordította Kosztolányi Dezső