Válogatás Rácsai Róbert fordításaiból - Robert Frost

Tűz és jég
(Fire and Ice)

Mondják, a világ jégbe fagy,
Mondják, elég.
Tudom, a test vágya oly nagy,
Hogy tűz pusztít majd, nem a fagy.
De ha kétszer jönne a vég,
Olyan sok itt a gyűlölet,
Hiszem: pusztításra a jég
épp oly remek
és pont elég.

Kései séta
(A Late Walk)

Mikor kaszált réten járok, s nézem
A lenyírt, friss sarjút,
Elhever harmatos zsúpként és
Itt ér véget félig az út.
S mikor a kertembe lépek és
Panaszos madárdal búg
A száraz gazkupac felől, az
Minden szónál szomorúbb.
A fal mellet egy kopasz fa áll
Rajta egy barna levél,
Meg-megrezzen, s puhán, zörögve
Előbb-utóbb földet ér.
Utamnak lassan vége lesz, de
Pár virágot leszedek:
Fakó-kék csokrot, őszirózsát,
S megint elviszem neked.