Carthagonak vesznie kell.

Gondolatok Deák Mór: HITTELENÍTÉS című verskönyvéről…

Ceterum autem censeo… A hit magányos emberi tartalom, elfogadása a valóságos állapotnak, hogy része és alkotója vagyok a határanincs mindenségnek és ez a tény megváltozhatlan. A hitnek tehát nincs és nem is lehet sem elvesztése, sem reneszánsza – csak embertelen és ostoba teóriák fogadtatták el követőikkel, hogy kizárólag a tudás birtoklása vagy annak hiánya az egyszerű léttere és igazi lényege. Így válhatott alaptétel tárgyává a szakrális kontra szekuláris versengésben, válhatott fortélyos, de silány fegyverré elembertelenedő hatalmi játszmákban. Gondolati vagy szokásrendi tárggyá aljasítva időlegesen elvehető bárkitől egyebek mellett a hite is, mert eltévelyedve nem emberlényegének, csak kulturális kelléknek tekinti azt. Akkor pedig – mert alapminőségétől fosztatott meg – időlegesen bármi megtehető vele, szánalmas létével. Carthaginem esse delendam.
     Költő hogyan is ne küzdene démonaival, korszellemmel. Létének, versszavainak az ad univerzális-, de gyakorlati értéket, hogy tudatában van ezen, személyes valóságát meghatározó küzdelemnek. S mert tudja, része és alkotója a mindenségnek, joga és kötelme is embere lenni e harcnak …„Sokra nem mentünk együtt, Uram. / Lázadtam hatalmad ellen. / De csak így lehettünk ketten. / De csak így lehettem magam.” – írja Deák Mór kötete hangütés-versében.
HITTELENÍTÉS. Nono, kapja fel fejét a könyveket mustráló, megint valami egyházellenes könyv, egy a sok közt. Aztán belelapoz, olvas és kitárul elméjében egy tiszta, Őstennel beszélgető együttlét. Nem harc, csak elfogadás, nem csúfolódás, csak rezignált szomorúság. De más is, büszke, egyenes gerinccel élt öröm; még olykor örömtelenné váló világban is. „Isten fölvesz és hordani fog, / aztán megfeledkezik rólad. / Nem az a dolgod, hogy átkozódj. / Egyedül vagy: de nem magad vagy. / A kör bezárul. Napjaidnak / a fényt az adja meg, hogy itt vagy.” Credo ez, mindjárt az első versek között! Összevegyülése egynek az egymindeséggel. Áldozattevő, áldozat és annak befogadója. Hogy ez vallásos elragadtatás lenne? Nem, csak megvallása: tudom ki vagyok, -vagyunk. Egy aktor két szerepe valós időben: „elfolyik minden mi fontos / bólintasz rá engeded / s felveszed az ünneplődet / fel a feher ingedet” – beszél e felfoghatlan, elembertelenítő kettősségről MÁSODIK ZSOLTÁR című versében.
     Embernek – tán gyermeki dac-korából – sajátja az ellenkezés, hogy közben jobban fájjon, „már hallani, hogy Isten / vacog, mert érzi, érzi s fél, / kezében kötelekkel, / pengével, savval, gyógyszerekkel / közeledik az ember // és rá fog nézni és látni fogja / és belehal abba, amit lát. // Isten vacog. Hétmilliárdszor / veszti el egyetlen fiát.” jajdul föl KÖZELEDIK című versben Deák Mór, és mintha Őstenként széttárná kezeit: vagyok, aki vagyok. „Vagyok apám s anyám maszkja. / Arcukat arcom egybemarta: / gyilkost őriz így áldozat.” – mondja MASZK című versében és az UNOKA-versben pontosít, önmaga felé szűkebbre állítva a blendét: „Ha akarod, / újabb áldozat / vérét ontják majd az oltáron, / de hadd bízzak Benned, / Uram, / bár a hitem már nem a vallásom.”, „Le kell törni a száraz ágat. / És nemcsak gondolom: tudom. / Ára van ennek a tudásnak, / csak annál furcsább bánatom. / Új erdő nőtt föl, új vadon.” teljesíti ki önmagát a SANZON címűben és megbékél, „de nekem minden fontos! / csak múlik napra nap / Uram bocsásd meg nékem / hogy ilyen lett fiad” a TOLLCSOMÓ versben; vagy „Isten szőleje vagyok, / muskotályos / egy fölötte ecetes időben.” – a SZÜRETI DAL című versben.
    Eszmélésen, tagadáson, családon, barátokon, szerelmen és minden napi nyomorúságon túl – amit Deák szemén keresztül érdemes látni és szemlélni elmélyülten a könyv olvasójának –, gondolataim összegzéseül álljon itt egészben:

ISTEN SZERET

már nem érdekel Barátaim
hogy közületek ki a hős
ki a gyáva és ki a gyenge
és hogy ki miért felelős

egy vagyok az emberiségből
bárhogy tagadom s szégyellem
ide vagyok beütemezve
Deák Mór
szüntelen üzem

és az üzem azt üzeni
duruzsolj mint a gépek
és olvasd el a föliratot
hogy
ISTEN SZERET TÉGED

    Hittelenkedő világunkban fontos, hogy ilyen könyveket forgassunk vissza-visszatérően, amiben – akár csak valahány Deák Mór verskönyvben – a multiverzumot látjuk vakítón, olykor szikrázó s zárlatos fényben, máskor átitatja az olvasót a nagyon is fontos, mindent kitöltő sötét anyag, hogy mindennek dacára megtanulhasson jól hinni, hiszen ha Carthago el is veszik, a teremtett világból el sosem tűnhet – ceterum autem censeo…

Czipott György

Deák Mór: HITTELENÍTÉS, Hungarovox Kiadó, 2020