Varga Rudolf: PEDIG, ÁLMAINKBAN

         Dr. Dobrik Istvánnak

Akadozik, fullad
a
borzalmas gyár
koponyacsontjaink
alatt.
Talpaink fölött
hörög, zihál.
Fejtetőink: elfáradt
ufóknak
leszállópálya.
Szemeinken másznak be
a
percek.
Százmilliárd
pillanat rág.
Minden sejtünk serceg.
Foszlik már rólunk
a
gyenge máz.
Csontjainkat
átrágja a félelem,
delejes
átok.
Pedig, álmainkban
még
mindig
babalakodalomba,
a
szikszói temetőbe
bújócskázni,
fogócskázni,
meg
ipiapacsozni
járunk.