Kapui Ágota: Helyzetjelentés

A Haza bizony ott lapul
a nagy szavak mögött,
és nem talál már ismerőst
a szónokok között,
markába pár garas gurul,
arcán virít a pír,
zsebében útlevél gyanánt
egy  friss hamis papír,
s a füllentéshez kínosan
keres pár kurta szót
a bennfentesen szemfüles
ki füléhez hajolt.
és önmagával itt e nép
már rég nem azonos,
mert megteszi,
mit tőle kér pár
bugris nagyokos,
maroknyi kölyke
megszökött,
mind külföldre szakadt,
mert morzsából már jóllakott,
de  éhkoppon maradt.
Ki jön, ki megy
és nyitva hagy ajtót és kertkaput,
ha  hívja őt a Kánaán,
és pénzt ígér az út,
ki megy, ki jön, ki mérlegel
és aki itt marad,
az anyaföld lehúzza őt,
ha talpához ragad.
A Haza már nem haladás,
s ha élne Kölcsey,
s ha látnák ezt a kort netán
a nemzet bölcsei,
a tollnokok s a szónokok,
mind, kit termett a múlt:
állt tétován a vár fokán
s a sírba visszahullt.