Dezső Márton: FAKULÁS
A vonónyomok nem álltak össze
vonásokká arcomon,
hegedűvel veri Isten
a botfülűeket.
Gyerekkori képeken
legalább vagyok valamilyen:
vigyorgok függönyök és kárpitok
könyörtelen mintázatában.
Határ mentiségem velem született,
- akár a bokasüllyedés -
de mióta nem kell papír Szlovéniába,
megerősödtek a lábaim.
Rédicset be, Zalaegerszeget kijártam,
Pesten csak kóvályogni tudok,
és van, hogy a névtelenség naposabb
oldalán süttetem magam.