Móritz Mátyás: Elégtétel

Az ellenlábasainkra,
rárogyasztjuk majd az eget,
aki helyettünk, bármilyen
apró előnyre szert tett;

elsöpri őket haragunk,
mind a legvadabb fergeteg,
hogy megismerjék hatalmunk,
és a legnagyobb keservet.

A vérükkel öntözzük majd,
a mi szabadságunk fáját,
akik magukat még szebbnek
gondolják nálunk, és jobbnak;

rájuk fogjuk mi szögezni,
a koporsójuk deszkáját,
akik még kérdezni mernek,
akik még bátran gondolkodnak.

Eltöröljük a nevük is,
úgy látjuk majd el a bajuk,
az utunkból elősöpörve,
az utunkból félre rúgva;

letörölve a képükről
a mosolyt, és a kacajuk,
célkeresztet képzelve, a
még be nem tört homlokukra.

Őket, egész a pokolnak
a legfenekére rántjuk,
mert miattuk nem lesz gyarmat,
nem lesz zsákfalu e vidék;

a Soros-bérenceket, mi
fejlövéssel honoráljuk,
hálás lesz nekünk a nemzet,
és az egész emberiség.

Magunkról őket, mint az eb
a vizet, le mi úgy rázzuk,
őket, akik nem becsülnek,
őket, akik meggyaláznak;

őket mi mind elsüllyesztjük,
őket mi mind megzabolázzuk,
többet a mi földünkön, nem
élnek, és nem is tanyáznak.

Őket mind kútba, vagy egy-egy,
szép börtön cellába vetjük,
kiknek már az élete is,
csak egy dagályos vésztünet;

őket tisztes eljárással,
még csak nem is hitegetjük,
végleg lemossuk magunkról,
a mocskukat és szennyüket.

Gúzsba tovább, nem köthetik
e férgek, a karjainkat,
a torkukra forrasztjuk mi,
minden szavuk, minden vádjuk;

hatalmunkban a fajtájuk,
minket többé meg nem ingat,
dicső nap lesz midőn, őket
végre mind pusztulni látjuk.

Több hagymázas gondolatot,
nem forgatnak a fejükben,
kiknek már a létezése
is egy nonszensz, és egy undor;

én még egy kósza percre sem
lennék most az ő helyükben,
akik teljes képet kapnak,
a mi békés jóságunkról.

A fajtájuk többé nem szól,
és ellenünk nem is tüntet,
semmit sem gondolnak, írnak,
és még csak nem is mondanak;

mert megfogjuk védeni mi,
szép és dicső nemzetünket,
a vadállati hordák, ránk
soha többé nem rontanak.

A béke jelét, eltiport
testükbe, mi karddal véssük,
a fajtájuk nem is tudjuk,
és értjük, hogy miért van itt;

megértem a félelmüket,
és a kétségbeesésük,
kik el nem homályosítják,
a pártunk diadalmait.

Fogadja őket ölébe
a Gyuri bácsi, vagy a föld,
úgy égetjük le magunkról
őket, mint kanóc a viaszt;

hogy védelmedbe vedd őket,
magad ne rágd, és ne gyötörd,
mert a mi bosszúvágyunk, egy
éjjel, téged is fölriaszt.

2018 Március 18. Vasárnap
Budapest, Csepel