Sebesi Ernő: Jóságos néma sóhaj

Ha zenéket tudnék:
én asszonyos, gyöngéd hárfa-ujjakkal
lágy, simogató csitt-csöndeket varrnék
sajgó jajoknak tátongó sebére.

És virtuózos, gordonkázó kézzel,
ha zenéket tudnék:
vad, hasogató bánat-kelvényt
holt feledésbe fűrészelnék zengve.

Kacajt sóhajtnék fúvó fuvolákon
boldogságlehelő golf-áramot,
ha zenéket tudnék:
jeges fájdalmak puszta partjain.

s szívem – én szívem! száz cimbalmot vernél,
hogy perdülnének táncra suta sánták
s hogy vigadnának örök szomorúk is,
ha zenéket tudnék!

Mi arany folyam zúg kürtbe s gitárba
én testvéreim, mind csak rátok hullna
szívemből, mely mint ablak vár kitárva,
ha zenéket tudnék! Én!!