Pethes Mária: aranymetszés

idővel az ember
egész jól eltájékozódik
a zűrzavar égtájai között

hozzászokik a tehetetlenséghez
megtanulja hogy egy másik test
melege nélkül elsorvadnak az ölelések

lázas meggyőződésére borogatást tesz
és meg sem hallja ahogy a toronyórák
felverik a város nyugalmát

egy kartonpapírra felgombostűzi
az elmúlt napok eseményeit
kitépkedi a tévedések lepkeszárnyát

megfogadja hogy a jövő héten
kellő tisztelettel bánik koraszülött vágyaival
előre köszön a vele szembe jövő valóságnak

becsukja a délután árvaság-kapuját
hallgatja a világra zuhanó sötétség búgócsigáját
beállítja a jóság csörgőóráját

fellapozza a félreértések emlékkönyvét
együttérez a panaszkodó önsajnálattal
és azt suttogja nincs semmi baj

minden alkony magától
is bemutatja a Tavon
a tökéletes aranymetszést