Sógor Zsuzsanna: Védtelen
Érted fájtam.
rozsdás szöggel kaparta bőrömbe
hieroglifáit bánatod
bárcsak felvehettem volna
fájdalmaid rózsaágból szőtt palástját
vagy viselhettem volna vezeklőövet
kimertem volna cseppenként
lelked bánattengerét
Érted fájtam.
Nincs szó, hogy magyarázzam.
Csak állok itt.
A múlt érvénytelen.
Sebeid stigmák az én testemen.