Pethes Mária: ha még egyszer

az égen felhőhajók fehér
vitorlájuk mögé nyeli
a kikötőt a messzeség

füzek haján hárfázik az este
homály zsákmánya
a magányos madár

házak között pillekönnyű
álmok pipiskednek hontalan
köd kucorog a városháza elé

holdfény koszorúzza a Tavat
hullámain törékeny bárka
messzire sodródik rajta a szerelem

ha még egyszer kiülhetnék
veled az ezüst nyírfák ligetében
kedvenc padunkra csak nézném
az elmúlás illatában a válladra
pördülő levél sápadt erezetét