Szakál Gábor: Kassa tornyai a szürkületben

Megfesthette volna Dali vagy Van Gogh,
ahogy az égből kinőnek a tornyok,
Kassa tornyai az ezüstös égaljban,
a Malom utca feletti horizontban.

Csodálom,amidőn kiszúrják az eget,
rajzolván egy pazar esthajnali képet,
az Egek felé törtetnek rendületlen,
az Urat dícsérve a fényes szürkületben.

Magasztosan mered az ékes Dóm tornya,
a tüneményes háttér parádés kontúrja,
mennyekbe írja az ősök üzenetét :
ne hagyjátok el a megmaradás hitét !

A Jakab palotánál teljes a csoda
árnyak sziluettje tör fel a magasba ;
hívogatván esti imádkozásra,
harangszó vegyül a nagyváros zajába.

Mátyást idézi a szürke emléktábla
a bejárat falán - kissé elhagyatva,
holló őrzi szép emlékét,a hírvivő,
csőrében a talány, a Hunyadi gyűrű.

Szomorúan kong a templomok harangja,
a régmúlt a jelent vádolva siratja,
halkabban zeng már a zsoltár a falakon,
anyánk nyelvén szól még,de szenvtelen hangon......!
                                       
                                 2018  november 17.