Bartalis János: Virágos rög – küzdő ugar

Koszorútlanok – ketten.
Te vagy a csillag fájó homlokomon.
Én országom hegy-völgyét bejártuk.
Te vagy néma holdsugárom.

Mezők birodalma: én fáradt országom.
És mi ketten:
virágos rög – küzdő ugar.
Most a világ elé
leborulok még.
Kis eke mellett
virágmagot hintek.
Keljenek csillagok belőle,
fonjuk fejemre halotti koszorúnak,
vagy világosodjon meg tőle az – ég.