Nagygábor Margit: Csend vagy csönd

az idő mint pókhálót
körém szövi a bennem
növekvő csendet
bebábozódik a test
hogy átlényegüljön
síri némaság ez
visszhangtalan

olyan magad vagy benne
mint megfáradt lélek
az elmúlásban
csak egy betű
s a csendből csönd lesz
így maradsz meg
az időben és a csönd...
máris beszélni kezd