Pápay Eszter: Jegyzőkönyv szerint

Anyám azt mondta, megfulladtál.
A hivatalos jegyzőkönyv szerint kilenc óra húszkor,
ott, a klórbűzös kórteremben,
ahol egy csukott ablak miatt ordítozott valaki,
s ahol számodra is nyilvánvalóan
esély se maradt a gyógyulásra.
Én egy bajnokot faggattam épp Csepelen,
és cirka másfél órára meg is feledkeztem rólad.
Amikor elvittek, a kutyát fogtam le ahelyett,
hogy a szemedbe néztem volna még egyszer,
utoljára ebben a hozzád társított életben,
amelyből fél szóval mindvégig hiányoztál.
A ravatal mellett nem hullott könnyem,
hiszen kezdettől hatékony, jó tanárom voltál;
emelkedetten szépnek láttam a pillanatot
és misztériumot sejtettem még abban is,
hogy a szádat végül nyitva feledték –
talán a mindvégig hiányzó fél szó miatt.
Anyám azt mondta, megfulladtál.
Ott, a klórbűzös kórteremben,
a hivatalos jegyzőkönyv szerint kilenc óra húszkor,
kétezer-tizenöt augusztusának ötödik napján.
Én persze tudom, hogy valójában
évtizedekkel korábban történt.