Pápay Eszter: Önéletrajz ünnep idején

Én már gyújtottam meg lángot.
El is oltogattam.
Félszáz szép karácsonyt
magam mögött hagytam.
Voltam csendes éjben
angyalok barátja,
fázó testvéremnek
ölelő kabátja.
Festettem szivárványt
sáros utak felett,
viseltem Hold-fátylat
Nap-korona helyett.
Jártam mesék mélyén
csoda-rengetegben,
csalódtam már csókban,
korban, emberekben.
Daloltam csönd-hangon,
világok közt szálltam
fénybe suhogtattam
láthatatlan szárnyam.
Voltam varázs-szavak
néma temetője,
csak a csillagoknak
igaz szeretője.