Tűz Tamás: Apám

Apám festő volt. Csak szobákat festett,
meg konyhabútort, ajtót, ablakot.

Míg ifjú volt, megjárta Budát-Pestet.
A háborúban mély sebet kapott.

Szobrászművész szeretett volna lenni,
mint Phidias vagy Michelango,

de végül nem lett belőle semmi,
csak ismeretlen, szürke mázoló.

Ám azért így is eleget merengett,
pohár bor mellett csöndben álmodott,

ujjai élénk színeket kevertek,
megtervezte a fénylő holnapot.

Rajzolni tanított és hegedülni,
mert azt akarta, nála több legyek,

távoli szépségekben elmerülni,
ha hívogatnak tengerek, hegyek.

Hátul az udvarban a kettős létrák
magasába ha másztam, szédület

kapott el, ég és föld egymástól szétvált,
rám villogtatták vad mélységüket.