Szabó Lajos: Nekem az a lány…

Nekem az a lány tetszik
ami esélyes,
hogy esélytelen.
A lánynak az a göndör hajú,
s picit nagy orrú fiú,
aki a maga fura módján helyes.

Emlékszem,
(egy szakadt Bukowskira
fájt a fogam)
amikor a könyvtárba menet
hamburgert evett
az a lány,
csalamádés volt a szája
s epilált a hónalja.

Később, az egyik
vidéki fesztiválon,
az anyja vitte utána a hátizsákot,
ami nekem döbbenet volt,
neki vörös arc.

S mikor vicsorított már az este,
egyedül volt
nem lógott rajta senki,
Se a nagy orrú srác, se a jó édesanyja.
Akkor arra gondoltam,
hogy lépni kellene,
le majd később félre.

Aztán, amikor
már úgy össze voltunk nőve,
-mások szerelemnek mondják,
de mi nem ragasztottunk rá
semmilyen olcsó, kis sablonos matricát-
azt találta mondani:
,,Vasárnap délután,
az vagy nekem.
A hétfő előtti szabad órákban
lapuló stressz.”